Még nem fejeztem be a könyv olvasását, de tele vagyok kétségekkel. Nem tudom elhelyezni Athenát a lelkemben. Hiányzik az ő “verziója” a történtekről. Ő hogyan élte meg azt amit mások elmondtak? Törvényszerű volt a halála? Ő tényleg egy valós személy volt? Valóban üdvözítő úgy cselekedni, hogy az csak nekem jó, és csak a szív hangjára hallgatni? Akkor is ha a környezetemben ezt a döntést mindenki megszenvedi?

Ha megengedi, de eddig a 11 perc a kedvencem, többször is elolvastam.

Minden tiszteletem az Öné.

[Moderator's translation:

Dear Paulo,

I haven't yet finished reading the book, but I am full of doubts. I cannot place Athene anywhere in my soul. Her version of the events is missing. How did she experience what the others tell? Was her death inevitable? Was she a real person? Is it really redeeming if you act in a way that is only good for yourself and listen only to your heart? Even if everyone around you suffers because of your decision?

So far my favourite is Onze minutos, I have read it many times.

Yours sincerely,]

Nagyon örülök ennek a lehetőségnek, hogy a véleményemet leírhatom Önnek, és bízom benne, hogy el is olvassa. Igaz, hogy még csak most kezdtem el olvasni a Portobelloi boszorkány c. könyvet, de olyan hatással van rám, hogy a hideg futkos a hátamon (jó értelemben véve). Az életem olyan szakaszában járok, amikor is segítségemre lesz az Ön könyve, ezért sem sietek vele, lassan olvasom. Én is azzal szembesülök, hogy aki nem ért valamit, ésszel nem tud felfogni bizonyos dolgokat, félelmében lenézi, lekicsinyíti azt, aki másként gondolkodik.
Megtanultam, hogy nem véletlenül olvasom a könyveit, hanem mindig akkor, amikor kell. A 11 perc c. könyve akkor akadt a kezembe, amikor nagyon szerelmes voltam (most is, csak már külön utakon). A Zahirt, amikor a házasságomban és azon kívül is magamat kerestem (még mindig keresem az utamat).
Minden sorát nagyon szépen köszönöm.

[Moderator's translation:

Dear Paulo,

I am very happy I can use this opportunity to send my opinion to you, and I hope you will indeed read my message. I have just begun to read the Witch of Portobello, and it already has a great impact on me (it makes my flesh creep in the positive sense). I am in a phase in my life, in which your book can serve me well, that is why I don't hurry, read your book slowly. I realize myself that when someone doesn't understand something, or can't grasp something rationally, he or she, in his/her fear, looks down on whoever thinks differently.
I have learned that I don't read your books by chance, but whenever I need them: Eleven minutes I have come across when I was deeply in love (I am in love now too, but we have been going in separate ways), Zahir when sought myself in my marriage and outside my marriage (I am still looking for my way). Thank you very much for all your lines.]

Köszönöm Önnek a könyveit, gondolatait. Elmondani nem tudom, hogy mennyi pozitívumot, jó érzést és ami számomra a legfontosabb, MEGNYUGVÁST kaptam az írásai által.

Szívemnek legkedvesebb gondolata: “A szenvedéstől való félelem rosszabb, mint maga a szenvedés.” Mikor letisztult bennem, hogy mit is akar jelenteni ez a mondat, hihetetlen megnyugvást éreztem. Mintha egy hatalmas terhet hagytam volna magam mögött, nem aggódom feleslegesen sok-sok dolog miatt. Boldogabb, kiegyensúlyozottabb lettem.

Még egyszer nagyon köszönöm!
Maradok tisztelettel: Dina

[Moderator's translation:

Dear Paulo,

thank you for your books and your thoughts. They have brought me many positive things, good feelings and (what is most important for me) a state of CALM.
The thought of yours that is dearest to my heart is this: "The fear of suffering is worse than suffering itself." When the meaning of this sentence became clear to me, I felt unbelievably calm. As if I had left a great burden behind me, now I don't worry about lots and lots of things for no reason. I have become happier and more balanced.
Thank you very much again!

Yours ever: Dina]

A Portobellói boszorkány hasonló élményt nyújtott, mint Az alkimista.
Olvastam valahol, hogy könyvei hatással vannak az emberekre. Ez igaz. Nem lettem boszorkány, se jós, se parafenomén. De segített, hogy a világra másképp tekintsek. Ami természetesen mélyen bennem volt, csak segitett felszínre törni. Remélem, hogy mások is így vannak vele.
Tisztelettel: 1 egyszerű ember

[Moderator's translation:

Dear Paulo Coelho,

The Witch of Portobello has had a similar impact on me to that of The Alchemist. I've read somewhere about the effect that your books have on people. It is real. I have not become a witch or a fortune-teller, and I am not engaged in paranormal things, either. But your book has helped me to look at the world differently. Of course I had had this possibility deep down in me, your book only helped to get it into the surface. I hope others feel the same.
Respectfully yours,

a humble person]

Nagyon boldog voltam amikor meghallottam hogy megjelent egy ujabb konyve!
Mikulasra megajandekoztak ezzel a konnyvel!
Mit is mondhatnek?
Nagy erdekeltseggel olvastam a konyvet, kivancsi voltam Athena eletere, hisz akarmelyikunk elete lehetett volna!
Az igazsag az, hogy sokat taluntam is belole:Foleg azt hogy turelmesnek kell lennunk!
Koszonom szepen Onnek azt, hogy az eletem nehany orajat erre a regenyre “pazaroltam” (jo ertelemben).
Isten aldja!

[Moderator's translation: I think "The Witch of Portobello" is the best of all ]

A mai napon olvastam el a Tizenegy perc című könyvét.És el kell hogy mondjam hogy egy könyv elolvasása után sem éreztem azt amit most érzek.Egy ürt érzek mióta befejeztem, arra jöttem rá hogy én szinte ezzel a lánnyal éltem át az egész történetet,az ő bőrében.És nagyon sokat foglalkoztat az a kérdés is hogy most mi lehet ezzel a lánnyal!Köszönöm!!!

[Moderator's translation:

Dear Mr. Coelho,

I finished reading "Eleven minutes" today, and I have to tell you that no book I have read before had had the impact on me that is comparable to the one "Eleven minutes" has. Since I got to the end of it, I have felt empty, as it seems I followed the whole story with this girl, in the very skin of hers. And I can't help thinking about what is going on with this girl now! Thank you!!!]

Azért merem ezt a megszólítást használni mert,az én életemben egy tanári posztot tölt be a könyvei által.2évvel ezelőtt találkoztam először a nevével és a műveivel is.Akkor kezdődött el a tanulási folyamat bennem ami még most is tart bár akkor még nem fogtam fel,hogy valójában minden regényben ott vagyok.Ott vannak azok a dolgok amiket sosem mertem kimpondani,vagy nem tudtam hogy mit jelent az érzés vagy a gondolat, és mikor láttam leírva mindazt amit megéáltem, átéltem akkor kezdtem összerakni a puzzle darabokat.A portobellói boszorkány is mint minden könyve sorsszerűen került a kezembe:a legkedvesebb barátnőm megajándékozott vele a szültésnapomra.Elkezdtem olvasni és megkellett állapítanom hogy ez a köny vis mint a Piedra rólam és az aktuális élethelyzetemről szól.Hálás vagyok önnek hogy mindezt megkaptam,hogy szavakba öntötte az életem mozzanatait.KÖSZÖNÖM

Tisztelettel:Kati

[Moderator's translation:

Dear Professor,

I dare use this address because you are a teacher in my life through your books. I first met your name and your works 2 years ago; that was when the learning process still going on now began in me. At that time I didn't yet realize, though, that I'm present in every novel. There are the things I never dared to say and the feelings and thoughts I didn't know how to understand; and when I saw all I had gone through and experienced written down, I began to put together the pieces of the jigsaw puzzle. As all of your books, The Witch of Portobello also found its way to me quite providentially: my best friend presented me with it for my birthday. I started to read it and had to admit that this book, just like Piedra, is about me and my current life situation. I'm grateful to you for having received all this - for having given words to the events of my life. THANK YOU!
Sincerely,

Kati]

A műveit átható gondolat-, érzelem-, értelem és érzésvilág azonos gyökérből táplálkozik és bár az Ön személyiségének - és valljuk meg őszintén, hiszen nem szégyen: a piac igényeinek - érezhető alakulása és fejlődése tetten érhető, a mondanivalója kvintesszenciáját már az átlagosnál kicsit magasabb intelligenciával és érzelemhányadossal rendelkező olvaló is be tudja fogadni.
A műveinek egy hiányossága van: sohasem válaszol a miértre. A művei - amelyeket egyébként kivételesen jó alkotásoknak tartok - mégis üres teret hagynak a miértnek. Annak a kérdésnek, amelyre pedig véleményem szerint a választ keresi.
A “hogyan” leírása tökéletes, a “mi” leírása érezhetően empirikus. De sosem felel a miértre.
Ismeri a miértet, művész úr, vagy Ön is csak keresi?
Mély tisztelettel,

egy ember, aki ha nő lenne, Sherine lenne. Sherine, nem Athena. Sajnos vagy nem sajnos

[Moderator's translation:

Dear Author,

Your works are pervaded by one and the same world of thought, emotion, reason, and feeling, and although your personality - and, to be frank, as this is nothing to be ashamed of: the demands of the market - is clearly traceable in their changes, the quintessence of your message can be received and comprehended even by a reader with a slightly above-the-average intelligence and emotion quotient.

Your works have but one shortcoming: you never answer the question why. Your works - which, by the way, I consider exceptionally good - still leave an open space for why. The question to which it is my impression you are looking for the answer.

The description of "how" is perfect, that of the "what" is perceptibly empirical. But you never answer why.

Dear Artist, do you know the why or are you also only searching for it?

With deep respect,

a person who, if they happened to be a woman, would be Sherine. Sherine, not Athena. Fortunately or un.]

nem is tudom, hol kezdjem (de ígérem, hogy rövid leszek, mert a kedvesem már sminkel, aztán megyünk világgá). Úgy érzem igazságtalan dolog az emberek félelmét kinevetni, amikor valami olyannal találkoznak, ami nem magyarázható a hétköznapi módon. Véleményem szerint nagyszerűek az írásai, de sajnos úgy látom, egyre inkább abba a hibába esik, hogy hiszi, hogy tudja az igazságot, azzal, hogy hisz benne.

A világ racionális része megmagyarázható és egyszerű, a nem racionális része viszont túlzottan is összetett, és ezért látszólag nem magyarázható meg. Ha mindenre a szeretet a válasz, akkor miért kellene úgy gondolnom, hogy Önnek igaza van abban, hogy azok, akiket anno kivégeztek, valóban nem boszorkányok voltak? Lehet, hogy a boszorkányokat is szeretnünk kellene, és ez is rendben van, de lehet, hogy ezek tényleg súlyos szociopaták voltak, akik valóban bomlasztottak egy közösséget, amely viszont naponta küzdött a túlélésért.

Ha Ön azt mondja, hogy anyagi létünk nem lehet fontosabb, mint az, hogy minél közelebb kerüljünk a végső igazsághoz - Istenhez - akkor mi értelme van az emberi testnek? Ha a létezés értelme Isten igazsága, akkor mi a test értelme - a létezés? Lehet, hogy boszorkányok esetleg visszafelé tették fel ezt a kérdést, megzavarták az embereket és ki akarták őket szakítani abból a létből, amiben voltak…?

Elkalandoztam, sajnálom, de kérem, adja meg a választ a kérdésre: honnan ismeri az igazságot? Vagy az igazság hit kérdése?

Tisztelettel:
Popp Ádám

[Moderator's translation:

Dear Paulo,

I don't quite know where to begin (but I promise to be brief because my love is doing her make-up and we are going to leave for good). I feel it is unfair to ridicule people's fears when they encounter something that can't be explained in an everyday manner. I believe your writings are great but unfortunately the way I see it you fall more and more into the error of believing to know the truth by just believing in it.

The rational part of the world is explicable and simple, its non-rational part, however, is far too complex and, for that reason, apparently inexplicable. If love is the answer to all, why should I believe that you are right in saying that those people executed back then were, indeed, not witches? Maybe we should also love witches, which is all right, but perhaps they were really severe sociopaths, really disturbing and disrupting a community which, in its turn, was struggling for survival day by day.

If you claim our material existence can't be more important than getting ever closer to the ultimate truth - God - then what sense does the human body make? If the meaning of existence is the truth of God, what is the meaning of the body - existence? Perhaps the witches asked this question the other way round, disturbing the people and attempting to uproot them from the existence they were living in...?

I'm sorry to have digressed but please answer this question of mine: where from do you know the truth? Or is truth a matter of belief?

Sincerely,
Ádám Popp]