Nagyon örülök ennek a lehetőségnek, hogy a véleményemet leírhatom Önnek, és bízom benne, hogy el is olvassa. Igaz, hogy még csak most kezdtem el olvasni a Portobelloi boszorkány c. könyvet, de olyan hatással van rám, hogy a hideg futkos a hátamon (jó értelemben véve). Az életem olyan szakaszában járok, amikor is segítségemre lesz az Ön könyve, ezért sem sietek vele, lassan olvasom. Én is azzal szembesülök, hogy aki nem ért valamit, ésszel nem tud felfogni bizonyos dolgokat, félelmében lenézi, lekicsinyíti azt, aki másként gondolkodik.
Megtanultam, hogy nem véletlenül olvasom a könyveit, hanem mindig akkor, amikor kell. A 11 perc c. könyve akkor akadt a kezembe, amikor nagyon szerelmes voltam (most is, csak már külön utakon). A Zahirt, amikor a házasságomban és azon kívül is magamat kerestem (még mindig keresem az utamat).
Minden sorát nagyon szépen köszönöm.

[Moderator's translation:

Dear Paulo,

I am very happy I can use this opportunity to send my opinion to you, and I hope you will indeed read my message. I have just begun to read the Witch of Portobello, and it already has a great impact on me (it makes my flesh creep in the positive sense). I am in a phase in my life, in which your book can serve me well, that is why I don't hurry, read your book slowly. I realize myself that when someone doesn't understand something, or can't grasp something rationally, he or she, in his/her fear, looks down on whoever thinks differently.
I have learned that I don't read your books by chance, but whenever I need them: Eleven minutes I have come across when I was deeply in love (I am in love now too, but we have been going in separate ways), Zahir when sought myself in my marriage and outside my marriage (I am still looking for my way). Thank you very much for all your lines.]

nem is tudom, hol kezdjem (de ígérem, hogy rövid leszek, mert a kedvesem már sminkel, aztán megyünk világgá). Úgy érzem igazságtalan dolog az emberek félelmét kinevetni, amikor valami olyannal találkoznak, ami nem magyarázható a hétköznapi módon. Véleményem szerint nagyszerűek az írásai, de sajnos úgy látom, egyre inkább abba a hibába esik, hogy hiszi, hogy tudja az igazságot, azzal, hogy hisz benne.

A világ racionális része megmagyarázható és egyszerű, a nem racionális része viszont túlzottan is összetett, és ezért látszólag nem magyarázható meg. Ha mindenre a szeretet a válasz, akkor miért kellene úgy gondolnom, hogy Önnek igaza van abban, hogy azok, akiket anno kivégeztek, valóban nem boszorkányok voltak? Lehet, hogy a boszorkányokat is szeretnünk kellene, és ez is rendben van, de lehet, hogy ezek tényleg súlyos szociopaták voltak, akik valóban bomlasztottak egy közösséget, amely viszont naponta küzdött a túlélésért.

Ha Ön azt mondja, hogy anyagi létünk nem lehet fontosabb, mint az, hogy minél közelebb kerüljünk a végső igazsághoz - Istenhez - akkor mi értelme van az emberi testnek? Ha a létezés értelme Isten igazsága, akkor mi a test értelme - a létezés? Lehet, hogy boszorkányok esetleg visszafelé tették fel ezt a kérdést, megzavarták az embereket és ki akarták őket szakítani abból a létből, amiben voltak…?

Elkalandoztam, sajnálom, de kérem, adja meg a választ a kérdésre: honnan ismeri az igazságot? Vagy az igazság hit kérdése?

Tisztelettel:
Popp Ádám

[Moderator's translation:

Dear Paulo,

I don't quite know where to begin (but I promise to be brief because my love is doing her make-up and we are going to leave for good). I feel it is unfair to ridicule people's fears when they encounter something that can't be explained in an everyday manner. I believe your writings are great but unfortunately the way I see it you fall more and more into the error of believing to know the truth by just believing in it.

The rational part of the world is explicable and simple, its non-rational part, however, is far too complex and, for that reason, apparently inexplicable. If love is the answer to all, why should I believe that you are right in saying that those people executed back then were, indeed, not witches? Maybe we should also love witches, which is all right, but perhaps they were really severe sociopaths, really disturbing and disrupting a community which, in its turn, was struggling for survival day by day.

If you claim our material existence can't be more important than getting ever closer to the ultimate truth - God - then what sense does the human body make? If the meaning of existence is the truth of God, what is the meaning of the body - existence? Perhaps the witches asked this question the other way round, disturbing the people and attempting to uproot them from the existence they were living in...?

I'm sorry to have digressed but please answer this question of mine: where from do you know the truth? Or is truth a matter of belief?

Sincerely,
Ádám Popp]

Lol, then what am i, some sort of human being?? If i’d be able to speak your language properly we would discuss about.

Blessings,
ET