Andrea McCain, 32 éves, színésznő
„Senki nem tud manipulálni senkit. Egy kapcsolatban mindkét fél tudja, mit csinálnak, még akkor is, ha az egyikük utólag panaszkodik, hogy kihasználták.”
Ezt mondta Athena – de ezzel ellentétesen cselekedett, mert engem igenis kihasznált és manipulált, anélkül hogy észrevettem volna. A dolog még súlyosabb, ha mágiáról van szó. Végtére is ő volt a mesterem, aki vállalta, hogy átadja nekem a szent titkokat, és fölébreszti bennem azt az ismeretlen erőt, amely ott szunnyad mindannyiunkban. És amikor erre az ismeretlen tengerre merészkedünk, vakon megbízunk a vezetőnkben – mert hiszünk benne, hogy többet tudnak nálunk.
Hát én megmondom: nem tudnak többet. Sem Athena, sem Edda, sem azok az emberek, akiket rajtuk keresztül ismertem meg. Ő mondta mindig, hogy tanítás közben maga is tanul, s bár eleinte nem akartam elhinni, később mégis sikerült meggyőznöm magam afelől, hogy talán igaz, végül pedig bizonyosságot is szereztem arról, hogy ez is csak egy trükk volt, hogy elérje: letegyük a pajzsunkat, és egészen átadjuk magunkat a bűvöletének.
A spiritualitást kereső emberek nem gondolkodnak – eredményt akarnak. Rögtön úgy akarják érezni, hogy valamiféle hatalom birtokába jutottak, és hogy az arctalan tömeg fölött állnak. Különlegesek akarnak lenni. Athena rémisztő könnyedséggel játszott mások lelkével.
Ha jól tudom, szívből tisztelte és csodálta Lisieux i Szent Terézt. A katolikus valláshoz nincs sok közöm, de tudomásom szerint Teréz egyfajta misztikus, és fizikai kapcsolatban állt Istennel. Athena említette egyszer, hogy azt szeretné, ha neki is valami hasonló sorsa lenne. Ez esetben zárdába kellett volna vonulnia, hogy teljesen átadhassa magát az elmélkedésnek és a szegények szolgálatának. Ezzel sokkal hasznosabbá tehette volna magát a világ számára. És nem is lett volna olyan veszélyes, mint az emberek irányítása, a különféle zenéken és rítusokon keresztül, ami valójában nem más, mint egyfajta tudatmódosítás, és kihozhatja belőlünk a legjobbat, de a legrosszabbat is.
Én azért mentem el hozzá, mert az életem értelmét kutattam – noha ezt első találkozásunkkor eltitkoltam előle. Rögtön az elején észre kellett volna vennem, hogy Athenát ez egy csöppet sem érdekli: ő élni akart, táncolni, szeretkezni, utazgatni, embereket gyűjteni maga köré, akik csodálják a bölcsességét, kérkedni az adottságaival, provokálni a szomszédokat, élvezni a lehető legprofánabb dolgokat – miközben mindezt valami spirituális mázba próbálta rejteni.
Akárhányszor találkoztunk, akár mágikus szertartásokon, akár kávézóban, mindig éreztem a hatalmát. Szinte tapintható volt, olyan erősen megnyilvánult. Eleinte egészen elbűvölt, én is olyan akartam lenni, mint ő. Mígnem egyszer, egy kávéházban, elkezdett beszélni a „Harmadik Rítus”-ról, amely a szexualitást is magában foglalja. És tette mindezt a kedvesem jelenlétében. Az ürügy az én oktatásom volt. A valódi cél – véleményem szerint – a szerelmem elcsábítása.
És ez természetesen sikerült is neki.
Nem jó rosszat mondani azokról az emberekről, akik eltávoztak ebből az életből az asztrális síkra. De Athena nem törődött velem. Nem érdekelte más, csak azok az erők, amelyeket ahelyett, hogy az emberiség javára és a saját spirituális fejlődésére használt volna, kizárólag a maga javára fordított.
És ami még rosszabb: együtt véghez tudtuk volna vinni, amit elkezdtünk, ha nem lett volna ilyen végletesen exhibicionista. Elég lett volna, ha egy kicsit diszkrétebben csinálja, és most együtt teljesíthetnénk a ránk bízott küldetést. De nem bírt magával, azt hitte, birtokában van az igazságnak, és képes a csábítás erejével ledönteni minden akadályt.
És mi lett az eredménye? Magamra maradtam. És nem hagyhatom félbe a munkát, amit elkezdtünk: végig kell mennem az úton, pedig sokszor gyengének és csüggedtnek érzem magam.
Nem lep meg, hogy így lett vége az életének: állandóan flörtölt a veszéllyel. Mondják, hogy az extrovertált emberek boldogtalanabbak, mint a magukba fordulók, és ezt azzal igyekeznek ellensúlyozni, hogy örökké boldognak, energiától duzzadónak és elégedettnek mutatják magukat. Hát, az ő esetében ez valóban igaz.
Athena tudatában volt a kisugárzásának, és szenvedést okozott mindenkinek, aki szerette.
Nekem is.
A következő fejezet feltöltése: 15.01.07
Kedves Olvasóim, mivel nem beszélem a nyelvüket, megkértem a kiadót, hogy üzeneteiket fordítsa le nekem, ugyanis nagyon sokat jelent tudnom, hogy új könyvem milyen gondolatokat és érzéseket ébreszt.
Szeretettel:
Paulo Coelho
i dont know the story..right Athene’s story, but i exactly know of “beside” story..
we all play sg.and we have the power to influence another people’s life, but why would we do it?
the societies of the “secrte companies”, the big deals, the gold elixir…whatever…
there is no meaning, we are just looking for eachother..maybe someone know the answer..but we all know, that only God know it..so we just looking for mates..and they appear…pretending, or just we feel that way..
“Nobody can manipulate anybody.” I totally agree with that! Everybody chooses their own life; in a relationship, it’s always a question of give-and-take. I really like how Andrea takes what Athena says and puts it in quotation marks. But I think she just doesn’t understend the whole point of it.
It’s a pity I can’t read Portugese or Spanish; I can hardly wait to see where all this leads!
[quote comment="3"]
we all play sg.and we have the power to influence another people’s life, but why would we do it?
[/quote]
Now that’s a very good question. I personally feel that I keep playing because life is just a big game. Actually, you might know the term “Homo ludens” or the player (wo)man. It’s nother paradox: to take life really seriously is actually to refuse to take it seriously at all. The question is: is that manipulation? I believe if someone can be manipulated it means they want to be manipulated themselves.
Edo, where are you from? Have you read The Witch of Portobello or parts of it yet? (I mean in Spanish or Portugese like here on the blogsite.)
“Athena tudatában volt a kisugárzásának, és szenvedést okozott mindenkinek, aki szerette.”
“Athena was aware of her radiance and caused suffering to all that loved her.”
Is that necessarily so? Does one have to cause pain to the ones that one loves? Is thee no other way?
i play too..that s life, i agree, and yes, most of the time, when we manipulate someone, it is, because they want it, but smoetimes it is just provocation, and it is against our life.
i know that paradox exactly, because that is how i try to live my life..this is the reason, that sometimes people can’t decide if i am crazy, or too serious:)
i am from hungary, and i just read the two part here, on this side, but the story is really close to me.
and where are u from?
Hi edo,
Left you a message at Chapter 3!
Queen:play the game I think most of the people like flirting,and experiencing how attractive they are,and like to see the desire in other’s eye.you don’t have to be in love,it is a positive feeling,when you know,that someone thinks you are nice,hot.but it is a dangerous game,and we often only realise where the limit is,when it is already too late.when you love someone,but he just plays with you.you feel depressed and cry.but later on,you do the same thing with a boy,it is a kind of a strike back…
Right at that. I coulnd’t agree more with that you say, DitW.
A great student abandoned by the Master for some reason often feels like that.
Angry and afraid because the Great Energy doesn’t come anymore from that simple spring.
Something like :
“She is a cheater, a liar, selfishly manipulative! And she abused me!! I cry… But I never told it in her eyes. Why not? Maybe because as I looked in her eyes I saw the Light and forgot about all my pain, anger and fear, about all my shallow thoughts on the surface.
Did my life change by her? I have got my most beautiful, meaningful moments from her or at least with her. So after all maybe acceptable…” But at this moment some sort of unpatient anger comes to the surface and washes these half-deep thoughts away for She left, the student is alone and feels not ready to become the Master yet though she must.
Fear of loosing the material things for achieving the higher. It’s more simple to blame somebody else and (of course arguable) secure for the brain.
In time the tension eases and the teachings have place to ripen.